Egy az ezredforduló fiataljai körében végzett közelmúltbeli kutatás erre a kérdésre kereste a választ. Mitől lennének boldogok? Mit szeretnének elérni? A válaszadók 80%-a a gazdagságot, míg 50%-uk a hírnevet adta meg válaszként.

Valóban a gazdagság és a hírnév lenne a boldogság záloga?

A Harvard Egyetem munkatársai 1938-ban egyedülálló kezdeményezésbe fogtak. Több mint 700 fiatal bevonásával indítottak el egy még napjainkban is futó, így immáron 8 évtizede tartó felmérést. Egyetlen kérdés foglalkoztatta a kutatókat: mi a boldog élet titka?

Két csoportból érkeztek a résztvevők: a Harvardon végzett diákok közül és Boston hátrányos helyzetűnek mondott területeiről, egyenlő arányban. Két nagyon különböző szociális réteg, eltérő életmód.

Kétévenként interjúk, rendszeres orvosi vizsgálatok, az életmódbeli változások regisztrálása, a résztvevők mindennapi kommunikációs szokásainak megfigyelése mind része volt a kutatásnak.

A kutatók maguk is meglepődtek, mikor egyetemes érvényű válaszokat találtak az eredmények kielemzésekor. Az alábbi következtetéseket vonták le:

A jó emberi kapcsolatok boldogságunk és egészségünk alappillérei. Akik kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkeznek,- legyen szó családi, baráti vagy közösségi kötelékekről, elégedettebben élik le életüket és hosszabb életkorra számíthatnak. Míg a magány szó szerint megrövidíti az életet.

Ugyanakkor kapcsolataink minősége nagyban befolyásolja jó közérzetünket, egészségünket. Akik 50 évesen elégedettek voltak az életükkel, kapcsolataikkal,- később 80 évesen is egészségesebbek voltak és jobb hangulatban élték mindennapjaikat.

És végül,- talán egy az eddigieknél meglepőbb felfedezésre is jutottak: az emberi kapcsolatok minősége nem csak az egészségre, hanem az agy teljesítményére, a memóriára is hatással van. A szeretetteli kapcsolatban élők, akik bizonyosak abban, hogy számíthatnak embertársaikra, jobb memóriával rendelkeztek idős korukban, mint azok, akik hiányt szenvedtek biztonságos kötődésekben.

A vizsgálat több száz résztvevőjének példája bizonyítja, hogy a boldog, kiteljesedett élethez tartalmas emberi kapcsolatainkon keresztül vezet az út.

De képesek vagyunk-e családunkra, környezetünkre, barátainkra támaszkodni? Merünk-e nyitni a külvilág felé, keressük-e a kapcsolódásokat? Fel merjük-e vállalni, ha tévedtünk?

Meg merjük-e követni azt, akit megbántottunk? Elkezdjük-e építeni a bizalom hídjait, amelyek egy elégedett életút elengedhetetlen részei?

Saját boldogságunk kulcsa a kezünkben van. Rajtunk áll, hogy ki merünk-e lépni abból a bizonyos komfort zónából és megtesszük-e az első lépést,- bármennyire is nehéz legyen az. Úgy tűnik, megéri kockáztatni.